Elhanyagolt blog Sokszor van jobb dolgom is. De nem mindig.

Hétvége

Csütörtök estére sikerült leadnom mindent. Még utolsó pillanatban is esett be munka aznapra. A törésem ellenére nem nagyon kímélnek...

Szintén csütörtökön kontroll. Rengetegen voltak, másfél órát vártam. Aztán röntgen. A doki kérte, hogy emeljem a fejem fölé a karomat. Elsőre még úgy ahogy ment, aztán amikor másodszor is mondta, akkor már csak vállmagasságig sikerült. Úgyhogy mostantól egy hónapig minden nap fizikoterápia. A kérőlappal leküldtek az alagsorba (ott van a fiziko részleg). Mivel egyszerre négy dolgot írtak fel, ezért egyik ablaktól/ajtótól a másikig küldözgettek. Persze itt is mindenhol várni kellett. Aztán amikor az egyiktől eljöttem, akkor a másik ablaknál/ajtónál csak hümmögés, hogy hát akkor ezt hogy is... Hétfőn megyek először, kíváncsi vagyok, mennyi ideig fog tartani a kezelés.

Pénteken 11-ig aludtam. Csütörtök estére nagyon kimerültem, ezért úgy döntöttem, hogy nem sietek fölkelni. Szokásomtól eltérően felébredtem korán, de nem keltem fel, pedig utólag mindig úgy gondolom, hogy jobb lett volna. Aztán kis internetezés, ez-az, délután meg lementünk a Tiszára. A törésem óta ez volt az első kimozdulásom itthonról, mondanom sem kell, hogy mennyire jó volt. Az idő, a part, a víz, minden tökéletes volt. Már csak egy korombéli társaság hiányzott. Ma is lemegyünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.