Elhanyagolt blog Sokszor van jobb dolgom is. De nem mindig.

Az utolsókat rúgom

Kb. 40 órája vagyok ébren, és már alig vegetálok. Munkák leadva (jött már újabb), most élvezkedve várom a hosszú hétvégét és a pihenést. Hajnalban és reggel adtam le a két munkát, aztán délelőtt fiko, délután meg kimentem a város főterére, ahol civil napot tartottak. Aztán kocsimosás, bevásárlás, hazatérő nagyhúg és pereputtyának üdvözlése, gyerekek megint nagyot nőttek, jön a következő, levélváltás Hórihorgassal. A hosszú hétvégén itt lesz családostul a közelben, úgyhogy valószínűleg tudunk találkozni.

Holnapi terv: takarítás, aztán olvasás. A délelőtti várakozások közben most valami Nobel-díjas francia regényt olvasok (megvan, a google kisegített: Jean-Marie Gustave Le Cléziot az író, Körforgás a cím), de nem vagyok eldőlve tőle. Helyenként annyira esetlen a cselekmény kifejtése, amilyenre inkább egy gimnáziumi dolgozatban számítanék, nem Nobel-díjas regényben. Aztán csak kapkodom a fejem.

Ma este még tankolás, kocsi garázsba. Fogyás nem volt, sőt. Előző éjjel nem feküdtem le (és nappal se, ami nagy szó).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.